Szülőként a szülőkért

2019. 06. 18.

A segítség jól jön minden embernek, életkörülménytől, egészségtől függetlenül, s ha van lehetőségünk segíteni kell. Így gondolja ezt Bartók Ágnes is, aki az Otthon Segítünk Alapítvány által a fiatal szülőknek segít belerázódni új szerepükbe. Interjúnk.

 

Miért lett önkéntes?

Az alapítványt egy olyan életszakaszomban találtam meg, amikor szükségét éreztem a váltásnak. Valami másra vágytam, mint eddig. Négy gyermekem és három unokám van, de úgy éreztem, hogy az a feladatmennyiség, amit tőlük kapok megengedi számomra, hogy képes legyek pluszban is csinálni valamit. Így váltam az alapítvány önkéntesévé.

Milyen érzés tagjai lenni egy-egy új családnak az önkéntesség által? 

Igazság szerint én úgy jöttem ide, hogy adok nekik valami újat, ehelyett most úgy érzem, hogy ők adtak nekem. Bekerülve egy-egy ilyen családba olyan pozitív élményekkel gazdagodok, hogy az önkéntességre nem munka vagy feladatként, sokkal inkább egyfajta kikapcsolódásként tekintek, hiszen

"ha az ember azt csinálja amit szeret, akkor egy felelősségteljes feladat is képes feltöltőleg hatni rá."

Mit tart a legfontosabbnak az önkéntességben?

Elsősorban a gyerekeim miatt kezdtem el, hogy példát mutassak nekik, hogy legyen bennük egyfajta szociális érzékenység, ami nem csak a betegeket és az elesetteket foglalja magába, hanem általánosságban mindenkit, akik segítségre szorulnak. Ez olyan jól sikerült, hogy mostanra már beépítették a család életébe is.

Mi a legnagyobb kihívás a szülőkkel való együttműködés során?

Minden szülőnek megvan a saját véleménye, tapasztalata, módszerei, de ezeket már a képzés során is elmondják, hogy tartsuk meg magunknak.

"Nem szabad tanácsokat adni, kioktatni, befolyásolni a gyereknevelésben,"

hanem pozitív visszajelzésekkel kell erősíteni a szülőket a szerepükben, még ha mi másképp is csinálnánk. Ha valamiben az anyuka bizonytalan, akkor is meg kell erősíteni benne, hiszen tapasztalatok nélkül értelemszerűen előfordul, hogy úgy érzi, hogy valamit nem csinál tökéletesen. Ilyenkor kell leginkább támogatni.

Nehéz volt betartani ezeket a szabályokat?

Nekem igen, de jó tanulóperiódus volt számomra az az időszak, amikor az unokáim kicsik voltak. Nekik köszönhetően megtanultam csöndben lenni, és hagyni, hogy a gyerekeim saját tapasztalatokat szerezhessenek.